Érdemes-e az orosz macskatenyésztőket büntetni Putyin háborúja miatt?

A nemzetközi, állami gazdasági szankciók mellett számos szervezet, szövetség és vállalat döntött úgy az elmúlt héten, hogy kitiltja rendezvényeiről az orosz résztvevőket, kivonul Oroszországból, illetve megszünteti gazdasági kapcsolatait orosz ügyfeleivel. Van ennek értelme? És kövesse-e a példájukat egy PR-ügynökség? 

Nehéz szavakkal leírni azt a belső sikítást, amit napok óta érzek. A háború ellen minden idegsejtem egyesével tiltakozik, és kívánom, hogy véget érjen ez az őrület. De nem saját érzéseimről, hanem arról szeretnék most írni, hogy a kialakult helyzetben mit tehetnek a kommunikációval foglalkozó ügynökségek, és van-e értelme nemzetiségük alapján szankcionálni az orosz gazdasági szereplőket, sportolókat és állampolgárokat.

Több mérvadó cikk jelent már meg a témában, ajánlom Lakatos Zsófia Hogyan kommunikálj háborúban? című írását a Márkamonitor oldalán, illetve a Kreatívon hasonló címmel megjelent interjút, amelyben kommunikációs szakemberek (ügyfél- és ügynökségi oldalról), illetve vállalatok szólalnak meg.

Felsorolni is nehéz, egy hét alatt hány jól ismert márka vonult ki Oroszországból. Így tett például többek között a Nike és az Apple, a H&M és a Spotify,  a GM, a Jaguar, a Volvo és a BMW is. Ezalatt a Nemzetközi (FIFA) és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) felfüggesztette az orosz válogatott és az orosz klubcsapatok részvételét a nemzetközi sorozatokban, és a paralimpiáról is kizárták az orosz és fehérorosz sportolókat.

A kommunikációs szakma szereplői is kiálltak Ukrajna mellett, több nemzetközi ügynökség példáját követve a magyar Dog & Pony például egy Facebook-posztban jelentette be, hogy felmondja egyetlen orosz megrendelőjével kötött szerződését.

A magyar ügynökség döntése egyébként vegyes fogadtatásra talált a kommentek alapján, és két részre szakadnak a vélemények: egyesek üdvözlik a cég bátorságát és értékeinek felvállalását, míg mások elítélik az orosz gazdasági szereplők és állampolgárok kollektív, nemzetiségi alapon történő büntetését.

És akkor jöttek a macskatenyésztők. A Nemzetközi Macskaszövetség tegnap megtiltotta, hogy a versenyeiken orosz macskatenyésztők induljanak, és arról is döntöttek, hogy nem lehet más országban törzskönyvezni olyan macskát, amelyet Oroszországban tenyésztettek.

Segítene, ha nem segítenél – szokás mondani, mert az egyébként komoly szankciókat sokak szemében éppen most sikerült viccé degradálni. Ugyanakkor a macskatenyésztőknek is lehetnek értékeik, és miért kellene ellenezni, ha kiállnak ezek mellett?

A kollektív büntetés célja és értelme

Csak akkor lehet megérteni az ilyen szankciókat és akciókat, ha a mérleg másik nyelvére feltesszük az orosz propagandát és az állami irányítás alatt álló médiagépezetet. A HVG beszámolt például arról, hogy a háború megindításának napján a hivatalos állami tévé, a Rosszija1 azzal kezdte a híradóját, hogy „Ma Oroszország egy olyan különleges hadműveletet indított meg, melynek célja, hogy megvédje az embereket a jogsértő és népirtó kijevi rezsimtől”. Emellett a hivatalos orosz állami hírcsatorna, a Rosszija 24 két donyeckivel készített interjút mutatott be, amelyben elmondják, hogy csodálatos, ami történik, nagyon boldogok, és nyolc éve várnak erre.

A különböző szankciók kommunikációs célja ezért éppen az, hogy elérjék és megszólítsák az orosz lakosságot, és nyilvánvalóvá tegyék, hogy a világ többi része más állásponton van, mint amit ők a médiából megismerhetnek. Ha egy akcióval a futballrajongókat sikerül megszólítani, akkor őket, ha pedig a macskatenyésztőket, akkor őket. 

A sok kicsi ebben a tekintetben sokra megy, és – a Nyugat reményei szerint – azt eredményezheti, hogy a vezetettek megkérdőjelezik a propaganda állításait, majd akár vezetőjük ellen is fordulnak. A szankciók jelentik azt a kommunikációs lehetőséget, amelyen keresztül az orosz átlagemberekhez lehet szólni, akik előbb-utóbb észreveszik, ha nem mehetnek sehova, és a boltokból is eltűnnek a nyugati termékek.

De mit tegyen egy PR-ügynökség?

A helyzet ebben a tekintetben nem fekete vagy fehér. Miközben egyértelműen nem etikus elvállalni egy hamis híreket (fake news) terjesztő közösségimédia-kampányt, a szólás joga mindenkit megillet. A kommunikációs szakemberek szerepe ebben a tekintetben az ügyvédekéhez és az orvosokéhoz hasonló. Mindenkit megillet a védelem és az egészségügyi ellátás, beleértve a bűnözőket is. Milyen alapon vonnánk meg valakitől a tartalomra való tekintet nélkül a szólás jogát? Márpedig ezt vesszük el, ha nem adjuk ki egy orosz vállalat – például a Sberbank – sajtóközleményét. 

Éppen ezért a kommunikációval foglalkozó vállalatok vezetői számára óvatosságot javaslok, és az egységes elutasítás helyett inkább az eseti, egyéni mérlegelést.