A Google és a Facebook felosztja a világot

Sokáig visszatartottam magam attól, hogy a Google+ és a Facebook harcáról írjak, de nem bírtam tovább. Mielőtt továbbmegyünk, szeretném leszögezni a következőt: az a véleményem, hogy a mai közösségi oldalak szinte semmit sem nyújtanak ahhoz képest, amit fognak 5 vagy 10 év múlva.

A Facebook és a Google+ ma egyaránt egy játszótér csupán, ahol leginkább a felesleges időnket töltjük el. (Látszólag persze roppant fontos dolgokkal foglalkozunk.)

Az ilyen szolgáltatások viszont szépen meghalnak egy idő után – pontosan úgy, mint az iWiW is. Jön egy szebb, jobb, frissebb portál, az emberek pedig elpártolnak a régitől.

Az internet és a közösségi oldalak valódi integrálása viszont azt jelenti, hogy a közösségi oldalak elkezdenek hasznos szolgáltatásokat nyújtani. Olyanokat, melyek megkönnyítik a felhasználók életét.

A következő generációs közösségi élmény kétségkívül a keresés (search) és a közösségi média (social) integrálása lesz.

Mi fog történni például akkor, ha egy mozifilm vagy egy film címére keresünk?

• Már a keresőben látni fogjuk, hogy ismerőseinknek mi a véleménye az adott filmről vagy könyvről.

Mi történik majd, ha egy szoftvert keresünk, vagy szigetelőanyagot vásárolunk?

• Szintén látni fogjuk ismerőseink ajánlásait, a keresőmotorok pedig ezeket az ajánlásokat figyelembe fogják venni az eredmények rangsorolásakor.

Mi történik, ha egy cikket keresünk valamilyen témában?

• Látni fogjuk, hogy a cikknek ki a szerzője (fotóval és adatokkal a szerző közösségi profiljából), és azt is, hogy ezt a szerzőt hányan „lájkolják”.

Annak érdekében, hogy a Google is (!) létre tudja hozni keresőjének új generációját, muszáj volt létrehoznia a Google+ -t.

A Google egyszerűen lépéskényszerben volt, mert a Facebook nem engedte be a falai közé, helyette szövetséget kötött a Microsofttal és a Bing keresővel.

A Google tehát nem újító az esetben, hanem egy lépéskényszerben lévő játékos, melynek muszáj volt egy közösségi oldallal is megjelennie, ha nem akarja elveszíteni első helyét a keresésben.

A Google+ technológiai újdonságairól annyit, hogy az, hogy egyszerre 1, 5 vagy 15 emberrel tudsz chatelni, ezen a szinten olyan kérdés, mintha arról beszélgetnénk, hogy kék vagy piros legyen a háttér.

Az, hogy az ismerősöket körökbe lehet rendezni, nem pedig listákra vagy négyzetrácsra, szintén ilyen kérdés.

Sok felhasználónak most az a szimpatikus, hogy a Google+ -ban nincs reklám. Lesz.

Természetesen a teljes harc a reklámbevételekért zajlik. Lehet, hogy most nincs reklám a Google+ felületén, de igen nehéz elképzelni, hogy ez akkor is így maradjon, ha a felhasználók már jelentős időt töltenek az oldalon.

Ezenkívül a Google a Google+ profilokban megadott adatokat nagyon szépen köszöni, és felhasználja őket arra, hogy minél tökéletesebben öntse a felhasználókra a reklámokat. A személyiségi jogok szempontjából igencsak izgalmas kérdés, hogy a Google lassan többet tud rólunk, mint édesanyánk.

Az igazán nagy kérdés pedig az, hogy amennyiben választanunk kell a Google és a Google+, illetve a Facebook és a Bing között, akkor melyiket választjuk.

Megmondom őszintén: tartok tőle, hogy a Google-t. Azért tartok tőle, mert ez egy túlságosan erős lépés lenne az egypólusú internet irányába. Nem szeretném, hogy ténylegesen a Google legyen az internet korlátlan ura, ez igencsak ijesztő számomra.

Hova tartunk?

A közösségi hálózatok jelenlegi üzleti modellje körülbelül az, hogy menj fel a portálra, tölts ott sok időt, nézz reklámokat és kattints reklámokra. Ez nem valószínű, hogy hosszú távon működni fog. Ha jósolnom kell: 10 év múlva olyan közösségi hálózatok lesznek, melyek a háttérben teszik a feladatukat, nem pedig weboldalként működnek.

Maga a közösségi oldal leginkább arra fog szolgálni, hogy adminisztráljam a profilomat.

A párbeszéd zártabb, kisebb közösségekben fog zajlani, a közösség maga viszont integrálva lesz különböző más weboldalakba.

Olyankor fog segíteni nekem a közösségi háló, amikor keresek valamit a Bingen vagy a Google-ben, amikor kávéfőzőt választok a Média Markt honlapján, vagy amikor moziműsort böngészek a Palace Cinemas oldalán.

Azt pedig csak remélem, hogy az internet nem egypólusú lesz, hanem a közösségi hálózatok adatbázis-szolgáltatóvá lépnek elő, és átjárhatóak lesznek.