Mi legyen a cím?

Pályafutásom során lehetőségem volt sok-sok különböző kiadvány, akár szépirodalom, lexikon, magazin, cikk, blogbejegyzés cím- és névadásába beleszólni.

Kezdjük a legkritikusabbal, a tudományos publikációval. A kutató azt gondolja, hogy a címbe bele kell sűrítenie mindent. Ezért 3-4 soros bővített mondatos címek keletkeznek, amit befogadni is lehetetlen. Konferenciaprogramokban, újság tartalomjegyzékében feldolgozhatatlan, az olvasónak megfejthetetlenül hosszúvá és ezért lényegtelenné válik. Az ötödik cím elolvasása után senki sem emlékszik, mi volt az első. Vajon miről szólt, mit is akart mondani? Ez tehát az egyik véglet.

A másik véglet a bulvár. Ahol magas szinten művelik a cím és a tartalom közötti különbözőséget. Nagyon rövid címeket használnak, amik ráadásul többet sejtetnek, mint ami a tartalomban van.

A két véglet között helyezkedik el a mi munkánk, frappáns, rövid címet kell használnunk, amik ráadásul többnyire szakmabelieknek szólnak, de nem térhetünk el a tartalomtól.

De az igazi probléma nem itt van. A probléma abban van, hogy mit emeljünk ki címként a tartalomból. Ebben bújik meg az ördög. A részletben. A tárgyilagos cím, még ha pontos is, nem kelti fel a figyelmet, nem világít rá a tartalomra. Mindig többet kell adni. A cím nem ismételheti meg, nem foglalhatja össze a tartalmat. Ki kell egészíteni a tartalmat, valamelyik részét ki kell emelni, vagy ellent kell mondani vele.

Ha pedig mindenáron kell valami terjedelmesebb magyarázat, összefoglaló vagy betekintés a tartalomba, arra is van megoldás.

Erre találták ki az alcímet.