Akkor már legyen Haiku
Gyűlöljük a videohirdetéseket
2013-06-11
Rólad szólnak a hírek
2013-10-12

Akkor már legyen Haiku

Aki nem olvasta volna a hírt, az tegye meg. Megírta az Index, az Origo, a Hír24 pedig interjút készített az anyával, akit sms-ben értesített a Miskolci kórház arról, hogy koraszülött gyermeke meghalt.

Nemcsak kommunikációs szakemberként és pszichológusként vert ki a víz, amikor ezt olvastam, emberként érintett meg a hír. Megtartóztatom magam azonban a nem nyomdaképes emberi reakcióktól, és most csak kommunikációs szakemberként és pszichológusként szeretnék hozzáfűzni néhány mondatot a történéshez.

A cég, mint kommunikátor

A hír szerint az sms-t a kórház alkalmazottja küldte, aki ebben a minőségében nem csupán az intézményt (1), de a magyar államot is képviselte (2). Tehát NE gondoljuk azt, hogy egyedül a Miskolci kórház szégyene mindez, a teljes ország teljes szégyene ez.

Szégyellheti magát az Egészségügyi Miniszter, akiről még nem hallottam volna, hogy lemondott volna. Szégyellheti magát a kórházigazgató, akit fel kellett menteni, és nem magától mondott le. Nem azért, mert ez előtt a csecsemő előtt másik 8 újszülött is meghalt, hanem pusztán emiatt. Egy sms miatt.

Szégyellheti magát a teljes magyar egészségügy és az oktatási rendszer képviselői, mert nem készítik fel dolgozóikat, tanulóikat az ilyen helyzetekre.

Végül szégyellheti magát mindenki, aki valaha is sms-ben szakított, vagy mondott le üzletet, közölt fontos dolgot a szeretteivel. A kommunikációs kultúránkat apró, mindennapos cselekvésekkel tesszük olyanná, amilyen.

Az intézmény, mint kommunikátor felelőssége azonban megkerülhetetlen. Kell léteznie kommunikációs házirendnek, eljárásnak, forgatókönyveknek. Nem egy ápolónak kell kitalálnia, hogy miként kell közölni egy halálhírt, léteznie kell erre írott és kikényszerített, betartatott eljárási rendnek. Minden kórházban.

De nem csupán a kórházakban, de más cégeknél, szervezeteknél is, melyeknél haláleset előfordulhat. Ha nincs ilyen forgatókönyv, itt az ideje kidolgozni. Bármelyik munkahelyen előfordulhat szívroham.

Az ember, mint kommunikátor

Annak idején, több mint 10 évvel ezelőtt pszichológia szakos tanulmányaim során egyszer az volt a feladatunk, hogy gyakorló orvosokat segítsünk abban, hogy halálhírt közöljenek másokkal. Ezután meg kellett kérdezniük a halott hozzátartozóját, hogy az elhunyt szerveit felajánlják-e átültetésre.

Morbid, tudom. Mégis, több száz ÉLŐ ember van, aki vesére, májra, szívre vár. Az életük függ attól, hogy az orvos mennyire empatikusan és meggyőzően kommunikál egy ilyen szituációban.

A valóságban azonban az orvosok nem tudnak halálhírt közölni. (És persze nem képesek elmagyarázni egy súlyos betegség várható lefutását sem.) Ennek pedig következményei vannak. A haldoklók nem búcsúznak el szeretteiktől, a szervre váró betegek nem kapnak vesét, májat, szívet.

Egy miskolci anya pedig mindig össze fog rezzenni ezután, amikor sms-t kap.

Fel kell készülni

Mind emberi, mind intézményi szinten, mind pedig állami szinten el kell gondolkodni a történteken. Minden orvosnak, minden nővérnek el kell gondolkodnia azon, hogy ő hogyan szokott egy halálhírt közölni. Minden kórháznak felül kell vizsgálnia a házirendjét, ki kell alakítania azokat az eljárásokat – beleértve a helyiségeket – melyek segítenek a hozzátartozóknak feldolgozni a halálhírt. Forgatókönyvekben kell gondolkodniuk, mit csinálnak, ha ismert a hozzátartozó, mit tesznek olyankor, ha nem ismert. Mi történjen balesetek esetében, hogyan készítsék fel a búcsúra a hozzátartozókat, ha már közel van a befejezés.

Emellett felül kell vizsgálni a halálhírek, rossz hírek kommunikációjának oktatását. Nem csupán az orvosi képzésben, de minden egyes kommunikációs képzésben is át kell adni ezeket az ismereteket. A gyakorló orvosokat érdemes lenne kötelezni tanfolyamra – tanulják meg, hogyan közöljék a halálhírt, tanulják meg, hogyan mondják el, ha valaki nem gyógyítható.

Ha pedig mindez nem megy, akkor maradjunk olyanok, amilyenek vagyunk. Nyomjuk az sms-t. Használjunk rövidítéseket és szomorú arcocskákat.

Mondjuk valahogy így:

„Sajnalom h nem tdtam megmenteni a gyereket. :(”

Vagy:

„Lehet vinni szocialis temetesre a kicsit. Lapatot hozzanak!”

Ilyesmi. Minden okostelefonban lehet előre gyártani sms sablonokat, úgy még egyszerűbb, csak rá kell nyomni.

Vagy akkor már legyen haiku

Mi azonban ügynökségi oldalon dolgozunk, így hozzászoktunk ahhoz, hogy egyszerűen megvalósítható ötletekkel segítsük az ügyfelek kommunikációját, és igyekszünk jobbá tenni minden apróságot.

Így ha megváltoztatni már nem tudjuk, javítsunk rajta! Ajánlom tehát a haikut.

Ez a japán költészet jellegzetes versformája. 5, 7 és 5 szótagból álló, rövid költeményekről van szó. Bőven beleférnek egy sms-be, és hát valljuk be, lényegesen stílusosabbak, mint a fenti üzenetek.

Íme néhány sablon. Le lehet őket menteni és használni, lemondok a szerzői jogokról:

haiku1—–

Pelust ne vegyél,
többet tápszerre se költs,
a testet temesd.

—–

Vére nem mozdul,
csendben pihen mellkasa.
Ma reggel elment.

—–

Nem kell takaró,
többé soha nem fázik,
emléke maradt.

 

14 Comments

  1. Nyári Attila szerint:

    A haikuk morbidok, de azért tetszett a poszt. Főleg az, hogy az, ahogy az intézmény felelősségéről beszéltél. Itt lenne ugyanis szükséges kidolgozni a válságkommunikációs nyilatkozati rendet – állami/fenntartói szinten pedig biztosítani kellene erre a keretet.

  2. 🙁 uramistenem..:( 🙁

  3. Rozika Leszinger szerint:

    Ugy is van, szégyellje magát mindenki,aki az oldalon emlitve lett.!!! felháboritó, hogy hova embertelenedik a világ!!!

  4. Ágnes Cserni szerint:

    Sms-ben,hát eltörném a kezét aki megírja sms-ben egy szülőnek …..

  5. A hír nem volt igaz ! Nem volt semmilyen sms !!!Kamu hír volt !!!

  6. Mind emberi, mind intézményi szinten, mind pedig állami szinten el kell gondolkodni a történteken. Minden orvosnak, minden nővérnek el kell gondolkodnia azon, hogy ő hogyan szokott egy halálhírt közölni. Minden kórháznak felül kell vizsgálnia a házirendjét, ki kell alakítania azokat az eljárásokat – beleértve a helyiségeket – melyek segítenek a hozzátartozóknak feldolgozni a halálhírt. Forgatókönyvekben kell gondolkodniuk, mit csinálnak, ha ismert a hozzátartozó, mit tesznek olyankor, ha nem ismert. Mi történjen balesetek esetében, hogyan készítsék fel a búcsúra a hozzátartozókat, ha már közel van a befejezés.

  7. Ágnes László szerint:

    A halálra, bármíly tragikus lehet magyarázat, de az smsre SEMMI!

  8. Mi???????????????????????? Ezt nem tudom elhinni…

  9. Rovó Gyöngyi szerint:

    A felháborodással egyetértek, a mértékével nem. Ami pedig a javasolt megoldást illeti, még viccnek is rossz.

  10. Vonnák Béla szerint:

    Erről nekem is volt “szerencsém” olvasni. El is indultam, hogy kiosszak egy nagy fülest Miskolcon, de azután arra gondoltam, hogy nem értenék meg a nonverbális kommunikációm üzenetét. Nem fognák fel miért is csattan a tenyér.
    Egyébként megdöbbentem az eseten abból a szempontból is, hogy az egészségügyért felelős államtitkár Dr. Szócska Miklós családneve számomra garanciának tűnt az ágazaton belüli kommunikáció magas színvonalára.
    Azután megnéztem egy sajtótájékoztatót, ahol részletes kivizsgálást ígér a koraszülöttek halála ügyében, és rádöbbentem, hogy a kommunikációs problémák a minisztériumból erednek.
    Amúgy meg ne adjál hülye ötleteket, mert még komolyan veszik egy kommunikációs szakember “tanácsát”.

    • Petrányi-Széll András szerint:

      Igen, én is félek egy kicsit attól, hogy a végén még komolyan veszik, és ahelyett, hogy valami valódit csinálnak, inkább egy sms kézkikönyvet írnak – mikor melyiket kell küldeni.

      Tudod, az a baj, hogy a felelősséget mindenki lefelé tolja, és a végén egy szerencsétlen nővérkén csattan az ostor – neki kell megítélnie, hogy mi a legjobb, ő kapja a feladatot, és őt meszelik el. Pedig hát a legkevésbé ő a hibás. Nem a “szakmunkások” feladata az intézményi kommunikáció kialakítása…

  11. Koszonom az iradodat. Levelbol kattintottam at, elgondolkodtatott, vegigolvastam.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük