Miért írhat Trump szinte bármit a Twitteren?
A kulturális kisajátításról
2020-11-11

Miért írhat Trump szinte bármit a Twitteren?

Annak ellenére, hogy mindannyiunk életét befolyásolja, sokak előtt ismeretlen az 1996-os amerikai Communications Decency Act (továbbiakban CDA) – A kommunikációs tisztességről szóló törvény –  230. paragrafusa. Nélküle nem működhetnének a közösségi oldalak olyanformán, mint ahogyan azt megszoktuk, nem találkozhatnánk online fogyasztói értékelésekkel, sőt szinte semmilyen véleménynyilvánító felhasználói tartalommal.

A CDA 230 elsősorban az online platformok üzemeltetőiről szól, akik közvetítő szerepet töltenek be a felhasználók közti kommunikációban. Célja a vállalatok védelme, de megléte biztosítja a felhasználók szólásszabadságát is, ezzel kedvezve a társadalom egészének.

A törvény értelmében az ‘irgalmas szamaritánus’ (a szolgáltató) a ‘jóhiszeműség’ jegyében eltávolíthat oldaláról felhasználói tartalmat, ha úgy véli, hogy az kifogásolható, nem egyezik meg irányelveivel, vagy szembemegy a felhasználási feltételekkel. A tartalom eltávolításáért nem vonhatók felelősségre, és nem perelhetők. Emellett nem kell felelősséget vállalniuk a felhasználók által a felületükön megosztott tartalmakért. Azonban ez nem terjed ki a tartalmat létrehozó felhasználókra, ők ki vannak téve a polgári jogi felelősségre vonásnak. Ahogyan azt Ron Wyden szenátor – a törvény egyik megalkotója – a Fast Companynek adott interjújában kiemeli, ez azért van, mert a vállalatok számára lehetetlen lenne minden tartalmat átvizsgálni és megszűrni.

Senki sem szereti, de más okokból

Annak ellenére, hogy a CDA 230 hozzájárult a közösségi oldalak kialakulásához és egyéb felhasználói tartalmak elterjedéséhez, az Egyesült Államokban mind a demokraták, mind a republikánusok úgy gondolják, hogy szükséges a törvényt felülvizsgálni. Míg a demokraták célja, hogy a szolgáltatók szigorúan kezeljék a platformokon megosztott tartalmakat, addig ezzel szemben a republikánusok azt szeretnék elérni, hogy kevesebb eltávolított és megjelölt tartalom legyen. 

Az utóbbi fél évben különösen sok hírt hallottunk a CDA 230-ről és annak megváltoztatásáról. Ezt eredetileg Donald Trump leköszönő (?) amerikai elnök egyik, a Twitter által tényellenőzött tweetje váltotta ki. Trump úgy véli, hogy a Twitter és a Facebook elfogult a konzervatív tartalmakkal szemben, ezért a szólásszabadságra hivatkozva a CDA 230 felülvizsgálatát indítványozta. Véleménye szerint a közösségi oldalak túl könnyen korlátozzák a polgárokhoz eljutó tartalmakat, és a közösségi oldalak felelősségre vonását követeli. Trump végrehajtási utasítására adott válaszában a Twitter a demokratikus értékek védelmét és a szólásszabadságot hangsúlyozta.

A közösségimédia-felületek tulajdonosa nem a felhasználó, hanem maga a vállalat. A regisztráció során mindenkinek el kell fogadni a felhasználási feltételeket, ami tartalmazza, hogy milyen tartalmak oszthatók meg, illetve az ezekből adódó következményeket. Ezáltal a vállalat döntheti el, hogy milyen tartalmak jelenjenek meg az oldalán.

Jonathan Wareham cikke szerint a megosztó témákat többen kedvelik, jobban terjednek, azonban a társadalom túlzott polarizációja a demokratikus intézmények – többek közt a szólásszabadság – hanyatlásához vezethet. A vállalatoknak ezért szükséges bizonyos tartalmakat korlátozni, hogy fenn tudják tartani ezen intézmények működését.

A jelenlegi gyakorlat

Nem minden tartalom egyenlő, ezért az általában alkalmazott gyakorlattól a vállalatok egyes esetekben eltérnek.

A Facebook például megtartja azokat a posztokat, amiket úgy ítél meg, hogy hírértékkel rendelkeznek, és azok megléte és felhasználók közötti megosztása több haszonnal jár, mint kárral. Ebben az esetben nem törlik a tartalmat – még akkor sem, ha az szembemegy a vállalat értékeivel. Ennek megfelelően kezeli a platform a politikai kommunikációt is. Szükséges esetben pluszinformációt fűz a poszthoz, ha úgy ítélik meg, hogy annak tartalma félrevezető lehet. Ha a tartalom erőszakra buzdító vagy korlátozza a választásokat, akkor minden esetben törlik, még akkor is, ha politikustól származott.

A Twitter is hasonló elvek mentén szabályoz. A nem megengedett tweet annak törlésével, de akár a profil felfüggesztésével is járhat. Az oldal nem engedélyez semmilyen politikai hirdetést, abban hisznek, hogy a politikai kommunikáció elérését ki kell érdemelni, nem pedig megvásárolni. Választások, népszámlálások, népszavazások és szavazási kezdeményezésekkel kapcsolatos manipulatív vagy ezek megzavarására alkalmas tartalmakat letiltják. Megválasztott politikusoktól nem törölnek tartalmat, csak megjelölik azt, plusz pártatlan információt nyújtanak a témában.

Ellehetetlenítené ezeket a vállalatokat és a felhasználók közti kommunikációt, ha a nagy tech vállalatoknak felelősséget kellene vállalniuk a megosztott tartalmakért. Egyrészről véget nem érő peres ügyekkel kellene szembenézniük, másfelől pedig minden olyan tartalmat el kellene távolítaniuk, ami bárki számára sértő lehetne, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Ezáltal ténylegesen korlátozva a szabad kifejezést és a felhasználók közötti kommunikációt.


A témában ajánljuk még a HVG cikkét: Januárban elveszi Donald Trump különleges „mentelmi jogát” a Twitter

Kiemelt kép: Bill Oxford képe az Unsplash oldaláról

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük