Reklámok nélkül az utcák…

Elképzelted már, hogy milyenek lennének az utcák reklámok nélkül? Nyüzsgő városunk vajon unalmassá válna, ha a sok színes, vibráló képet és feliratot egyszer csak leszednénk? Mert Sao Pauloban ezt tették 2006-ban. Nézzük meg most a várost!

Csaknem nyolc éve már, hogy Sao Paulo vezetése úgy döntött, hogy létrehozza a „tiszta város törvényt”, mely alapján az összes kültéri reklámot és óriásplakátot, sőt, még a boltok bejárata fölött éktelenkedő hatalmas táblákat is el kellett távolítani a városból. A rendelet első évében 15 ezer hirdetőtáblától, 1600 óriásplakáttól és 1300 reklámoszloptól szabadultak meg, és elérték, hogy a különböző áruházak és bevásárlóközpontok logói „összemenjenek”. A tömegközlekedési eszközöket is megfosztották az outdoor hirdetésektől, még a szórólapok osztását is betiltották. Összevetve közel 8 millió dollárnyi bírságolással vitték végig az ügyet, nem eredménytelenül. Mára Sao Paulo – a világ hetedik legnagyobb városa és Dél-Amerika egyik legfontosabb települése –, megtisztult minden nemű vizuális kültéri hirdetéstől.

De a piárosok nem halnak éhen

Kezdetben sokan nem támogatták a korlátozást, mert úgy gondolták, hogy a reklámok kellenek ahhoz, hogy színt vigyenek az utcákra. Kritikusok adtak hangot véleményüknek, hogy pótolhatatlan, 133 millió dolláros bevételkiesést eredményezne, s a tilalom miatt jó páran a munkahelyüket is elvesztenék. Nem így lett…

Az előre megjósoltakkal ellentétben egy öt évvel később végzett felmérés szerint a városlakók 70 százaléka tartja jónak és támogatja az intézkedést. Szerintük a reklámplakátok és logók eltávolításával a városi építészet soha nem látott módon érvényesülhet, amely a település számára szemet gyönyörködtető előnnyel jár. A Sao Pauloban létrejött tilalom üzenet értékű: emlékezteti a világot arra, hogy a városlakóknak együtt kell megőrizni kulturális örökségüket, hogy az igazi arcát mutathassa településük.

A helyi gazdaság megroggyanásától tartók kellemesen csalódtak: ma már üzletemberek és reklámszakemberek vallják, hogy a felülről jött beavatkozás – ez esetben – egy új utakat kereső, izgalmas keresleti-kínálati viszonyt teremtett. Profitáltak a változásból az internetes hirdetési piac és az ingyenes újságok is. A városvezetés adókedvezményekkel támogatja a tulajdonosok házfelújítását. Roberto Pompeu de Toledo író szerint a döntéssel győzött a közérdek a magánérdek, a rend a rendetlenség, a tisztaság a szemét, az esztétikus a ronda felett.

Ugyan a világ több pontján korlátozzák a külterületi hirdetéseket, ám egyik nagyvárosban sem olyan szigorú a tilalom, mint Sao Pauloban. Nem véletlenül: egy 2013-as magyar felmérés szerint a reklámok jelentősen hozzájárulnak a gazdaság GDP-jéhez (minden reklámra elköltött 10 forint 47 forinttal növeli a magyar gazdaság teljesítményét).

Az érem másik oldala

Persze mind szép és jó a brazil példa, ám nem szabad elfelejtenünk a másik oldalt sem: a reklám a véleménynyilvánítás egy eszköze, vagy akár egy művészeti forma. Nem veszélyeztetheti egy ilyen törvény adott település sokszínűségét, fejlődését és kulturális gazdagságát?

Természetesen szubjektív dolog az, hogy ki tesz egyenlőségjelet a vizuális szennyezés és a reklámok között. De milyen lenne egy metropolisz fények, villogó neonok és színek nélkül? Milyen lenne a New York-i Times Square? Vagy a Tokyo-i Ginza, mely pont a sötétedés utáni neonhirdetéseiről híres?

Te mit gondolsz az intézkedésről? Támogatnád egy hasonló „tiszta város” kampány bevezetését Budapesten?