Kommunikációval lehetne segíteni a koronavírus megállítását

Itt a koronavírus, és helyzet az van, de érdemi kommunikáció kevés. Miközben izgulok a családom biztonságáért, reménykedem abban, hogy a kormányzat elkezd gyors, hatékony tájékoztatást adni, amelynek segítségével megelőzhetjük egy olasz helyzet kialakulását.

„Ugyanolyan, mint az influenza.” 
„Nem veszélyesebb, mint az influenza.”
„Influenzában jóval többen halnak meg minden évben, mint koronavírusban.”

Ez volt a legnagyobb és legkártékonyabb süketelés, amit csak elő lehetett húzni a pakliból. Hát sikerült. Megette ezt idős és fiatal, még az orvosok is elhitték, és ezt az üzenetet kommunikálták maguk is.

Miért volt végtelenül kártékony ez az üzenet? Először is a koronavírus nem csupán könnyebben fertőz, de halálozási rátája is jóval magasabb mint az influenzáé. (Nyugodtan kattintsd le a linkeket, olvass utána.)

Emellett a koronavírus a megbetegedések nagy részében (általában 15-20 százalékról írnak a tanulmányok) rendkívül súlyos tüneteket okoz, amelyek miatt a beteg támogató terápiára szorul. A fertőzések 5 százalékában ez a lélegeztetőgépet jelenti. A 70 év felettiek körében a halálozási arány pedig eléri a 10 százalékot.

De az influenzához hasonlítani a koronavírust nem csupán a tárgyi tévedések miatt volt kártékony.

Hanem azért is, mert megszoktuk, hogy az influenzával kapcsolatban praktikusan nem kell csinálnunk semmit.

Nem kell óvatosnak lenni (talán egy kézmosás azért nem árt), de mehetünk romkocsmába haverkodni, színházba, EDDA-koncertre (2020. március 7., Papp László Budapest Sportaréna, 12 ezer ember részvételével) vagy HVG Állásbörzére (március 11. ugyanott).

Ha olvastad például ez a cikket, te már tudod, hogy a koronavírus és az influenza két különböző dolog. Olaszországban a helyzet drámai, és ahogyan egy ottani orvos fogalmaz:

…a személyzet elfáradt, rengeteget dolgoznak, túlóráznak, és óriási a szolidaritás az orvosok között, igyekeznek segíteni egymásnak, ágyakat tologatnak,  beteget mozgatnak, nővérmunkát is végeznek. A nővérek szemében sokszor könny ül, mert nem tudnak mindenkit megmenteni. Nincs már olyan, hogy műszak, munkarend. A társasági életüket felfüggesztették az egészségügyi dolgozók.

De ha mi még mindig azt hisszük, hogy a koronavírus kevésbé durva, mint az influenza, akkor hogyan tudunk hibáztatni egy diákot, aki ugyan egy kicsit fáradt, és a feje is fáj, de azért inkább bemegy órára vagy beül a befizetett nyelvtanfolyamra? 

Bedől vagy kitart?

Pedig ha nem sikerül Magyarországon késleltetni a koronavírus terjedését, akkor bedől a magyar egészségügyi rendszer. Ezt jól kifejezi az alábbi, eredetileg amerikai ábra, amelyet az index.hu magyarított:

Az ábrához tartozó magyarázat szerint nem elsősorban a fertőzések összes számát tudjuk csökkenteni, mert a fertőzés rendkívül nehezen kerülhető el. De megfelelő intézkedésekkel és megfelelő kommunikációval lassítani tudjuk a járvány terjedését, hogy ne legyen olyan csúcspont, amely meghaladja az egészségügyi rendszer kapacitását, és így minden betegnek legyen esélye megfelelő ellátásra.

Ez a tét, ehhez kell utat találni a lakosság eszéhez, és meggyőzni mindenkit arról, hogy tartson be bizonyos szabályokat.

Csakhogy mi a kézmosásnál tartunk

„Most meg a kezed!”
„A gyakori kézmosás jelentősen csökkenti a kockázatokat.”
„Kézmosással elpusztul a koronavírus.”

Március 9-én jelent meg a kormányzati oktatófilm az általam egyébként szeretve tisztelt Győrfi Pál főszereplésével. És mit tudunk meg belőle?

• Mossunk kezet szappanos vízzel.
• Tüsszentsünk zsebkendőbe, és dobjuk ki.
• Lázas beteggel ne érintkezzünk.

Nagyszerű 40 másodperces anyag, amelyből azonban nem derül ki többek között az sem, hogy mikor, hányszor, mi előtt és mi után mossunk kezet. 

Éles a kontraszt a vietnámi kormány oktatófilmjével, ami a kézmosás és a helyes tüsszentési mód mellett jó néhány másik tanácsot is megfogalmaz:

• Kerüld a tömeget!
• Takaríts magad körül!
• Mozogj, edzd a tested!
• Mindig hordj maszkot!

Ez a kampány képes volt vírusvideóvá, majd Tik-Tok kihívássá válni, és bekerült a John Oliver show-ba is.

Kollektivista és individualista kultúrák

Egy kicsit engedem most magamból kitörni a pszichológust, az egyik szakirányom az egyetemen a kultúrközi pszichológia volt. A kollektivista (egyszerűsítve keleti) kultúrákat az individualista (egyszerűsítve nyugati) kultúrák kutatói 40-50 évvel ezelőtt csodálták azért, hogy mennyire együttműködőek egymással. Ahogyan szaporodtak a kutatások, feltárták azt is, hogy az együttműködés hátterében sokszor a társas, társadalmi nyomás áll, amelyet egyáltalán nem olyan könnyű az egyéneknek elviselni. 

A kollektivista kultúrák azonban úgy tűnik, hogy jóval sikeresebben képesek átvészelni egy ilyen víruskitörést. Nézzük csak meg ezt a képet:

A fotó egy hongkongi utcakép, forrása a New York Times cikke, Christian Keenan készítette a 2002-es SARS-járvány idején. 

Látszik, hogy mindenki maszkot hord. Az már nem látszik a fotón, hogy aki pedig nem hord, az számolhat azzal, hogy kiközösítik. Nálunk ezalatt ha valaki maszkban bemegy az Aldiba, akkor számolhat azzal, hogy minimum furán néznek rá.

Rettentő nagy a különbség a gondolkodásmódban.

Individualista kultúrában nem hordok maszkot, mert más sem hord. „Én nem vagyok fertőzött. Hordjon maszkot az, aki fertőzött, hogy ne fertőzzön meg engem.”

Kollektivista kultúrában pedig maszkot hordunk, hogy vigyázzunk egymásra. Ha nem hordasz maszkot, akkor menj innen, nem tartozol közénk. 

És ez a kollektivista gondolkodás segít lelassítani a fertőzést és megelőzni az ottani egészségügyi rendszer összeomlását. Persze, hogy ott is megfertőződnek az emberek. De ha összehasonlítom a kínai helyzetet az olasz helyzettel, akkor én szubjektíven úgy látom, hogy Kína jóval sikeresebben kezelte a kitörést, mint Olaszország.

És itt jön be a kommunikáció

A koronavíus terjedésének megelőzése mindenki felelőssége, nem csak a kormányé. Az enyém, a tiéd, a cégeké és emellett a kormányé. 

Az ügynökségünknél hétfőtől, azaz 4 napja otthonról dolgozik mindenki. Csökkentjük a találkozások számát, csökkentjük az utazások számát. Csökkentjük az esélyeket. 

Ettől még meg lehet fertőződni? Hát persze, hogy meg! Lehet, hogy lemegyek tejért a boltba, és megfertőződöm. 

De az ország szempontjából nem az az érdekes, hogy te vagy én megfertőződünk-e, hanem az, hogy egyszerre hányan fertőződnek meg, és összeomlik-e a rendszer. 

És hogy mit tehetnénk azért, hogy ez elkerüljük? Rengeteget! 

A pék például megfoghatja a zsemlémet kézzel vagy egy zacskóval. Ez az ő döntése, de mindenkire hatással lehet.

A házhoz szállítással foglalkozó cégek dönthetnek úgy, hogy a futárok maszkot hordanak. A taxisok is elhatározhatják, hogy maszkot hordanak. 

Az ilyen intézkedések helyesen kommunikálva nem fognak pánikot kelteni, hanem éppen ellenkezőleg: növelik a bizalmat. Néhány cég már elkezdte, így például hírlevélben tájékoztatott a babauszoda az ottani fertőtlenítési rend szigorításáról, és kaptam hasonló levelet az edzőteremtől is.

De menjünk tovább: az óvodák, iskolák például megszervezhetik, hogy beérkezéskor a gyerekeknek kötelező legyen a kézmosás, fertőtlenítés. 

Egy külföldi példa: a tanítónő a beérkezéskor minden gyerek kezére nyom egy pecsétet. Amelyik gyerek lemossa a pecsétet, az ajándékot kap. 

Egy szupermarket lehelyezhet matricákat a földre a kasszákhoz, amelyek megmutatják a vásárlóknak, hogy mekkora távolságot tartsanak egymástól.

A cégek közül sokan dönthetnek úgy, hogy a megbeszéléseket online szervezik, és támogathatják az otthoni munkavégzést. Emelhetik a fertőtlenítés szintjét, extra takarításokat iktathatnak be. 

Erről pedig mind lehet kommunikálni is.

A vállalatoknak jó példát kell mutatniuk, és publikussá tenni, hogy mit tesznek a fertőzés megelőzése érdekében. Előállhatnak reklámfilmekkel, oktató anyagokkal, ugyanúgy, ahogyan ezt például nőnap alkalmával megteszik. Minden ötlet jó, ami növeli a higiénia szintjét, mert minden ilyen a vásárlói bizalmat is erősíteni fogja.

További olvasnivaló: Koronavírus: az utolsó pillanatban vagyunk