X, Y, Facebook…
2014-04-18Néhány perc közbeszerzés
2014-05-21Valami véget ért, valami fáj: viszlát iWiW!
Könnyeimet nyelve görgetem végig az utolsó 350 olvasatlan levelem az iWiWen. Szinte mind az egyetemi könyvtár körlevele, ők egészen tavaly decemberig hittek benne, hogy ezt még bárki elolvassa.
Aki az elmúlt években akár egyszer is ránézett az oldal látogatottsági adataira, de aki nem, őszintén az sem lepődhetett meg az Origo bejelentésén, miszerint június 30-tól megszűnik az iWiW. Mégis okkal gyászol a magyar internet.
A Facebook a web Hannibal Lectereként gyilkolja egyesével, kegyetlen lassúsággal a maguk idejében helyi sztárnak számító, és a lépést tartani képtelen közösségi oldalakat (mint például az Orkut Brazíliában). Talán az orosz Vkontakte az egyetlen, ami még állja a sarat, vagy a Qzone Kínában, de ebbe most ne is menjünk bele.
Az iWiW-et már évek óta az a pár ezer (tízezer?) ember tartotta így vagy úgy életben, akik meghagyták a Facebookot a hanyatló nyugat ópiumának. Az egykor virágzó oldal már régóta csak árnyéka önmagának, de úgy tűnik csak most érkezett el az idő, hogy végleg búcsút vegyünk tőle.
Látjátuk feleim szümtükhel
Ne felejtsük el, hogy az iWiW a világ egyik első közösségi hálójaként, jóval a Facebook előtt jött létre, és már akkor start-up volt, amikor a start-up szó még nem is létezett. Azt se felejtsük el, hogy Magyarországon az egyik legnagyobb exitet hajtotta végre, amikor 1 milliárd forintért felvásárolta a Telekom.
Azért gyűltünk itt össze, hogy erre a dicső, 4.7 millió aktív felhasználóval rendelkező szép magyar oldalra emlékezzünk. Ne arra a magára hagyott közösségi site-ra, ahol már csak a Hírcsárda internetrégészei találnak élő profilt.
Június végéig van időnk, hogy még egyszer utoljára bejelentkezzünk és továbbküldjünk legalább 10 embernek egy 2005-ös köremailt, hogy még véletlenül se szálljon ránk az a veszélyes dzsibuti rontás, amitől soha többé nem leszünk képesek a napba nézni. Vagy hogy csatlakozzunk egy klubhoz, amiben azonos vezetéknevű emberek vannak, esetleg olyanok, akik ugyanúgy szeretik az alpesi tacskókopókat, mint mi.
Mert mi nem születtünk csak úgy bele a Facebookba. Minket az iWiW tanított meg kérkedni az utazásainkkal, mások után titokban nyomozni, vagy dühből jól letörölni valakit, aki épp megbántott minket.
Köszönjünk iWiW! Sajnáljuk, hogy ez az évtized már kivetett magából.
Isȧ, por ës homou vogymuk.